Astoria Greengrass

Who I am …

Név: Astoria Breese Greengrass
Becenév: -
Csoport diák
Évfolyam: 4.
Ház: Mardekár
Vér: arany
Nem: lány
Titulus: innocent serpent
Kor: 14
Mikor és hol született: 1998. május 7., London
Szeret: bájitaltan, sztracsatellás fagyi, ősz, Mardekár
Nem szeret: Malfoy, ha megmondják mit csináljak, thesztrálok
Kinézet: Alkatom kicsi és törékeny, nem túl nemes, inkább csenevész. Gyengének tűnök, de fizikailag az is vagyok és a fájdalomküszöböm is alacsony. Arcvonásaim lágyak, csak állam markánsabb a kelleténél. Bőröm hófehér, szemem világosbarna, hajam pedig szintén barna, mindig frissen mosott hatást keltő. Kényes vagyok a higiéniára és sosem veszem fel ugyanazt a ruhát egy hét alatt. Nemazért, mert fel akarok vágni, abszolút nem érdekel a divat, csak éppenséggel így rögződött belém. Imádom a ruhákat, a könnyű, nőies holmikat: topánokat, kis kardigánokat, szolid kiegészítőket, de a talárt sem vetem meg.
Jellem: A kisebbik Greengrass lány volnék, a szülők kedvence, de csak azért, mert a Mardekárba kerültem. Mindenki tudja, de senki sem mondja ki, hogy a nővérem sokkal jobban megfelelne a nekem kiaszabott elvárásoknak, csak hát pechére a Hollóhátba osztotta a süveg és azóta valamelyest kegyvesztetté vált. Én vagyok tehát a kedvenc, a Greengrass név öregbítője, holott egyáltalán nem állom meg a helyemet ebben a szerepkörben. Egyáltalán nem vagyok talpraesett és kiemelkedő semmilyen téren sem. Mindig kételkedek magamban és másokban. Éppen ezért nem éppen én vagyok az engedelmesség mintapéldánya sem. Nehezen viselem, ha helyettem döntenek, vagy ha megszabják mit tegyek és mit gondoljak. Sajnálatos módon a családom pontosan ezt teszi. Mindenesetre nem emeltem még hangot az ellenvetéseimnek, amolyan csendes lázadó vagyok. És ha már a csendesnél tartunk, anélkül, hogy az emberek észrevennék, könnyű szerrel manipulálni tudom őket és habár ránézésre senki nem gondolná, jobban illek a Mardekár házba, mint sokan, akik innen kikerültek vagy még most is a pince kőpadlóját koptatják. A furfang és ravaszság az én igazi asztalom és szerény, ártatlan külsőm ellenére veszélyes is tudok lenni. Olykor.
Az aranyvérmánia, amibe beleszülettem, szemernyit sem izgat, de a látszatot fent kell tartanom, így én is tagja vagyok azon mardekárosok körének, akik lesárvérűzik a mugliivadékokat és gyűlölködve tekintenek a vérárulókra. A Nagyúr eszméjét is a családom miatt vallom, de az biztos, hogy nem vennének fel soha a halálfalók körében és nemcsak azért, mert túl fiatal vagyok, hanem mert érzelmileg labilis és gyakori védekező mechanizmusommá vált a hisztéria is.
Barátaim vannak, nem sok, igazi meg végképp csak elenyésző mennyiségben. Nehezen engedem közel magamhoz az embereket, de akik igazán fontosak, azokért bármikor kiállok, ugynais szükségem van rájuk. A barátaim leginkább a védelmező szerepben tűnnek fel körülöttem, amire lássuk be, rá is szorulok.
My family

Anya: Kalypso, 33, Még a Roxfortba járt, mikor terhes lett a nővéremmel. Hogy a botrányt elkerüljék, hozzá ment az apámhoz, akitől terhes volt, pedig nem is ő volt a vőlegénye. Szerették egymást, azon ritka párok voltak, akik szerelemből házasodhattak. Minket is szerettek, még kiskorunkban, de ahogy cseperedtünk, úgy lettek nagyobbak az elvárások is velünk szemben.
Apa: Hermes, 39, A szigorú apa, aki próbál megfelelni a halálfalók és aranyvérűek kódexének. Évek óta csak az előírás szerinti a kapcsolatunk, de én vagyok a kedvenc lánya és gyakran elkényeztet, máskor meg vasszigorral fegyelmez.
Testvérek: Daphne, 16, Az évek során nagyon távol kerültünk egymástól. Sosem mondtam, de igazából nagyon szeretem.
Egyéb hozzátartozók: Draco Malfoy, 16, a Malfoy és Greengrass aranyvérű családok közös megegyezése nyomán a jövendőbelim.

My life

Egészen kilenc éves koromig én voltam a második, jelentéktelen gyerek a családban, akinek nem vigyázzák minden lépését, akinél nem számít, milyen hangosan bömböl, vagy hogy mik az igényei. Aztán Daphne felszállt a Roxfort Expresszre és másnap egy levelet küldött, amelyben hosszan ömlengett, majd a végén kinyögte, a Hollóhátba osztotta a süveg. Onnantól kezdve megszűnt a státusa a családban és az előkelő helyre engem léptettek elő. Azóta megváltozott az életem, az elejn csak több figyelmet szenteltek nekem, de ahogy cseperedtem, úgy jöttek az elvárások. Kifogástalanul kell viselkednem, vigyáznom kell, hogy mit mondok, vagy mit csinálok. Még a barátaimat sem válogathatom meg, de mindez elenyészik emellett. Melyik aranyvérmániás baromnak jutott eszébe a megrendezett házasság? És ami még nagyobb kérdőjellel szerepel a noteszemben: ki az a barom, aki a huszadik század hajnalán még mindig tartja ezt az embertelen hagyományt?
És annyi aranyvérű szerencsétlen fickó közül, miért éppen Draco Malfoy? Miért?
Sosem kedveltem, mindig is arrogáns seggfejnek tartottam, de amikor megtudtam, hogy őt választotta a családom jövendőbelimül, még a látványát sem bírom elviselni. Még csak egy hete közölték mindkettőnkkel a hírt, még be sincs hivatalosan jelentve és még sehol sem kellett együtt megjelennünk, de már most rosszul vagyok az egésztől. Hogy bírom ki életem hátralevő életem részét Draco Lucius Malfoy hitveseként?
Bár látnám a kiutat. Bár megszabadulhatnék valahogy a sötéten rámmeredő jövőképektől. Bár visszamehetnék az időbe és megfenyegethetném a Süveget, hogy Daphnet a Hollóhátba ossza. Akkor most rá várna egy eleve halálra ítélt házasság és nem rám.
Ma is találkoztunk, a Nagyteremben. Természetesen körülvette a szokásos bagázs, a „szövetségesei” és Pansy Parkinson. Felfordul a gyomrom. Olyanok vagyunk, mint két külön világ. Anyám próbált a lelkemre beszélni, hogy ismerjem meg őt, de nekem eszem ágában sincs. És tessék, már megint bőgök, mint az utóbbi héten állandóan. Bárcsak könnyebben tudnám viselni az ilyen helyzeteket, de nem megy. Várok a sarkon, amíg apadnak a könnyeim, aztán a szemeimet törölgetve fordulok be a folyosóra.
Újabb csodás év a Roxfortban, a negyedik. Eddig jól megvoltam. Nem vagyok népszerű, vagy különleges, de azért nem panaszkodhatok. Nem vagyok az a fajta, aki beleolvad a tömegbe, még akkor sem, ha nagyon akarok. Most sem sikerül. A legjobb barátnőm máris megrohamoz, a nyakamba ugrik én meg gépiesen viszonzom a gesztust, de mint általában, most sem figyelek oda a fecsegésére. A folyosó végén ugyanis megint megjelenik Malfoy. Még senkinek sem meséltem róla és teljesen biztos, hogy ő sem mesélt rólam, hiszen ki kérkedne velem? És egyébként is, akkor lelombozná a rajongó lányok lelkes táborát. Felfordul a gyomrom, mint mindig, ha meglátom. Lelassítok és mielőtt még észrevenne, megragadom a barátnőm karját és berángatom a lányvécébe.