Lavender Brown

Who I am …

Név: Lavender Brown
Becenév: Lav, Lavi
Csoport Diák
Évfolyam: hatodik
Ház: Griffendél
Vér: Arany
Nem: Lány
Titulus: Egy hétköznapi zseni
Kor: 16 év
Mikor és hol született: 1996. 05. 03. London
Szeret: Ron, jóslástan, Ron, ruhák, kézműveskedés... Ront említettem már?
Nem szeret: Hermione, kviddics, elvárások,
Kinézet: Akkor, hogy is nézek ki? A hajam hosszú, göndör, szőkésbarna és kezelhetetlen. Általában színes hajpánttal fogom össze, de van, hogy két copfban hordom. A hangulatomtól függ. A szemem kék. Az iskolai talárért nem vagyok oda, így amikor tehetem inkább mugli ruhában járok. Tudom, ez olyan fura, de ha színes talárokat vennék fel, amik az egyéniségemhez illenek, akkor úgy néznék ki, mint a másodikos Sötét Varázslatok Kivédése tanárom. Azt pedig nem akarom.
Jellem: Minden összevetve ez egy elég bonyolult dolog. Griffendéles lévén elvileg bátor, de... nem ez a meghatározó. Első sorban határozott vagyok, a hétköznapi dolgokban jól eligazodom. Ez alatt értem például, hogy jól átlátom mások helyzetét és többnyire helyes tanácsokat adok, jók a megérzéseim. Eléggé színes a jellemem, már csak az ízlésemet is nézve. Emellett haragtartó vagyok, és ami még nagyon meghatározó: könnyen leszek féltékeny és sértődök meg.
A tanulásban nem jeleskedem, de ez nem azért van, mert nem tudnék jobbat, egyszerűen csak nem erőlködök. Ígyis-úgyis Hermione árnyékában maradnék, akkor inkább megkeresem azt a területet, ahol van tehetségem. Ez pedig a jóslástan, legalábbis úgy érzem.

My family

Anya: Elizabeth North Brown, 40, egészen jól kijövünk egymással, bár eléggé elfoglalt, ezért keveset beszélgetünk
Apa: Richard Brown, 43, mostanában sokat veszekszünk, mert azt szeretné, ha jó állást kapnék a Minisztériumban, ahhoz viszont jobb jegyekre lenne szükségem
Testvérek: nincs
Egyéb hozzátartozók: -
My life

Well... Ha már angol vagyok. És bizony az vagyok, ezt senki le sem tagadhatja. Régi Angol családba születtem egy madárcsicsergős tavaszi hajnalon, Londonban. A szüleim roppant elfoglalt emberek, a Mágiaügyi Minisztérium xy-dik ügyosztályán dolgoznak, ezért már fél éves koromtól nevelőnő vigyázott rám. Az ügyosztály nevét illetően meghatározható az érdeklődésem ez iránt...
Szóval nevelőnővel, gyerekektől elzártan nevelkedtem. Pontosabban, nem egészen ugyanis a dadám... szóval fogalmam sincs, hogy történt, de az egyik nap már nem egyedül rám vigyázott. Először nagyon meglepődtem és egy kicsit talán meg is sértődtem, hogy nem én vagyok az egyetlen. Aztán kiderült, hogy ez nem is olyan rossz. Novával, egy kedves, hozzám hasonlóan kicsit elkényeztetett lánnyal jól kijöttünk. A bátyja Noel már egy nehezebb kérdés volt, de végül egészen jól összebarátkoztunk. Az alap dolgokat megtanították nekünk, így indultunk el 11 évesen a Roxfortba Noel után Novával.
A beosztási ceremónia kellemetlen meglepetéseket tartogatott, mert míg én a piros-arany asztal mellett kaptam helyet Novát eltakarta előlem a zöld-ezüst áradat. Mindketten új barátokat szereztünk, de az egymással való kapcsolatot valahogy mégis sikerült megőriznünk, ezért máig is nagyon szoros maradt.
És az új barátokat említve ott volt nekem Parvati. Ő is "elvesztette" a legjobb barátját, az ikertestvérét és így könnyen egymásra találtunk. Aztán ahogy a tanév egyre haladt előre kezdtem nem kedvelni Hermionét és az elmaradhatatlan magasban lengő kezet. Hiába igyekeztem jól teljesíteni, mellett észre sem vettek. Ezért lassacskán feladtam...
A másodikos rettegés után a választható órák igazi felüdülést jelentettek. Végre megtaláltam, amiben tehetséges vagyok, az előbb említett pedig korántsem volt annak mondható. Trelawney professzor nagy karriert lát előttem, ezért tudom, hogy van jövőm ebben az irányban. Hermione pedig még a tárgyat is leadta. Tökéletesebb nem is lehetne.
A negyedik év nekem nem hozott sok változást, a Trimágus Tusa nem érdekelt különösebben, annak viszont örültem, hogy nem kell évi hét alkalommal a kviddicspálya lelátóján gubbasztanom. Még Nova sem tudta soha megértetni velem, mi is olyan remek abban a sportban. A karácsonyi bál ígéretesnek tűnt, de nem volt elég bátorságom elhívni Ront, hiába kezdtem érezni valamit iránta. Őszintén fogalmam sincs, mi ragadhatott meg benne, talán az örök optimizmusa. Tehát nem hívtam el, és hogy ne maradjak kísérő nélkül elmentem Seamussal, bár be kell vallanom mindezek ellenére nem is volt olyan szörnyű este.
Az év végén pedig Harry beállított a mesével: Tudjukki feltámadt! Én is azok közé tartoztam, akik kételkedtek benne és ezt azóta mélyen megbántam. Bár sohasem kedveltem túlzottan a trió másik két tagját, Ron miatt már megérte elmennem a DS edzésekre. Na meg különben is, egy griffendélesnek az a dolga, hogy lázadjon.
Az ötödik év is eltelt, az RBF vizsgákkal is úgy-ahogy megbirkóztunk, bár végtelenül csalódott voltam, amiért év végén engem nem vittek el magukkal a "nagy kalandra". Ha még egy ilyen egyszerű dolgot sem tudnak ránk bízni, akkor egyáltalán mire volt jó az egész DS? Egy tiniilázadás, mert jó hecc? Nem szerintem ennek többről kellett volna szólnia, de most sem én döntöttem.
Mos pedig kezdődik a hatodik év, és fogalmam sincs, mi hogy alakul. Ron egyre helyesebb, kedvesebb és egyre fogóbb, így egyre kevesebb az esélye is, hogy észre vegyen... Nován pedig a rózsaszín köd talán átveszi egészen az uralmat, talán nem. El kéne kezdeni készül a RAVASZokra is, de egyenlőre csak arra tudok gondolni: Utána mi lesz?

Elfogadva
A foglalókat már elintézted, így már nincs semmi dolgod, bár talán egy játékostárs kereső nem ártana (: