George Weasley → One of the Lost Boys in "Peter Pan"

Who I am …

Név: George Weasley
Becenév: Georgie, Prankster-in-chief
Csoport diák
Évfolyam: 7
Ház: Griffendél
Vér: arany
Nem: férfi
Titulus: One of the Lost Boys in "Peter Pan"
Kor: 17
Mikor és hol született: 1995. április 1. London, Anglia
Szeret: – móka, kacagás, viccek és Alex Russot
Nem szeret: – unalom, komoly emberek, ha nem értik a viccét
Kinézet: Ha bárki meglát elsősorban a feltűnő vörös hajtincseimet veszi észre, melyek azt hiszem családom kiemelkedő külső tulajdonsága. Mindenki tudja, hogyha meglát egy vörös hajú figurát akkor az illető biztos Weasley. Barna szemeim vannak, bár ezt mindenki csak nagyon-nagyon közelről veszi észre, olyan közel meg csak egy valakit engedtem magamhoz, hogy mélyen és jól megnézze azokat. Szeplős vagyok, nem tehetek róla, de általában ha túl sokáig bámulnak akkor könnyen észreveszik, hogy mondhatni a tökéletes megjelenésemet a szeplők elrondítják. A ruházatom változó, néha talárban és büszkén hordom házam színeit, de olyan is megesett, hogy már ráuntam arra a sok piros és ehhez hasonló árnyalatok hordására, így vagy fekete borkabátban – szinte muglisan öltözködöm – jelenek meg. Amit tudni kell, hogy van egy hasonmásom, ikertestvérem is, szóval ahogy ő kinéz olyan mintha magamat látnám, csak nem kell a tükör elé állnom, mert Fred ott van nekem.
A hajamat többféleképpen hordom, van amikor enyhén bezselézem, kisimítom vagy alapból olyan kócosán, hagyom ahogy aznap felébredtem. De nem kell félni, tiszta ruhákba járok, szóval látszik, hogy van egy anyukám.
Jellem: Életvidám és folyton mosolygós vagyok az ikertestvérrémmel együtt. Mondhatni semmi sem tör le minket, mert mindig találunk okot arra, hogy nevessünk. Legtöbbször emiatt bajba is kerülünk, de mindig igyekszünk kihúzni magunkat a bajból. Joggal nevezhetnek engem vidámnak, mert semmi sincs ami megzavarhatna, nincs az a szürke felhő az égen, mely szomorúvá és kedvtelenné tenne. Na jó talán egyes napokon van, de az nagyon ritkán, bizonyára olyankor amikor semmi sem jön úgy össze ahogyan azt én és a testvérem szeretné.
Különös mód, de van érzékem az üzleteléshez is, szóval garantáltan meg tudok győzni valakit arról, hogy megvegye az éppen nálam lévő 'különleges’ terméket. – az ilyesmit általában a kicsikre lehet rá tukmálni és én ezt nagyon jól tudom. – Sosem használom ki a kisebbeket, mindig odafigyeltem rájuk, ha nem voltak a rosszabbik fajtából – ergo Mardekáros kis diák az illető. Társaimmal szemben amikor csak lehet korrekt vagyok, bár amikor nagyon unalmasnak tűnik a helyzet bátran csempészek akár a beszélgetésbe egy kis humort.
Humor nélkül azt hiszem unalmas lenne a világ, a testvérem és én pont ezért élünk. Hogy még viccesebbé és mókásabbá tegyük az életet.

My family

Anya:Molly Prewett Weasley - 46 éves - Szeretem az édesanyámat, hisz belőle csak egy van és reményeim szerint ő is szeret engem. Bár igaz, hogy néha fejfájást okozok neki Freddel együtt, de azért szerintem elégé elviselhetőek vagyunk.
Apa: Arthur Weasley - 47 éves - Az apám, végül is szerintem túl sokat dolgozik. Bár azért gondol ránk, ennek meg nagyon örülök, hisz nem az a munkamániás családapa aki alig gondol a gyerekeire. Tehát őt is akárcsak anyát szeretem.
Testvérek:
Ginny Weasley - 15 éves - Egy kishúg életünk során mindenkinek kell, nos örülök, hogy legalább őt megkaptunk és érti a vicceinket, nem úgy mint a többiek. Talán vele és Ronnal jövünk ki a legjobban Freddel.
Ron Weasley - 16 éves - Az én piperkőc kisöcsém, aki folyton nyafog, ha pókot lát, de viccet félre téve én őt is ugyanúgy kedvelem, mint Ginnyt, szóval szerintem vele is jól megvagyok.
Percy Weasley - 20 éves - Nos ő az akit mindig szívesen ugratunk Freddel, nincs semmi humora. Legalábbis hozzám és Fredhez képest, így lehet, hogy néha haragszik ránk. De kit érdekel? Fő a humor, nem?
Bill Weasley - 26 éves - A legidősebb bátyám, már nem él velünk, de míg köztünk élt elmondhatom, hogy határozottan jó volt a kapcsolatunk, értette a vicceinket és csak ez számít.
Charlie Weasley - 24 éves - A család sárkányidomárja, nem is értem miért nem él velünk. Bár úgy tűnik ő a sárkányokat választotta, nem a testvéreit. Nem haragszom rá, csak hiányzik, hogy a legboldogabb pillanatokban nincs velünk.
Fred Weasley - 18 éves - A másik felem, akivel egy napon, egy órában születtünk. Imádom őt, a legtöbb időt vele is töltöm, jól szórakozunk, poénkodunk és ugrassuk a többieket, néha akár egymást.

Egyéb hozzátartozók: Senki említésre méltó, de amúgy van egy pár.

My life

– Tudod, van amit el kell mondanom neked. Vagyis jobb ha te meg én tudunk róla. – kezdtem szörnyűnek mondható magyarázkodásba, amiben nem éreztem magam annyira jól. Szeretek beszélni, nem arról van szó, na de szerelmet vallani. Az nem volt az én szakmám. Legalábbis annyira nem, hogy ne érezzem egy picikét feszengve magam. Vajon mi lesz akkor, ha meg fogom kérni valaki kezét? Akkor is ennyire zavarban fogom érezni magam és a torkomban egy hatalmas gombócot fogok érezni? Na jó, akkor talán nem, de most, hogy itt állok a kis Alex Russo előtt elégé esetlennek érzem magam. Most bezzeg egy jó feszültség oldó poén sem jut az eszembe vagy egy egyszerű csíny amitől mosolyogna.
Nem tehetek arról, hogy ennyire szép és az Nagy teremben folyamatosan őt bámulom. Biztos észre vette már, legalábbis ha ő nem akkor Fred biztosan. Napok óta arról kérdez, hogy hol jár az eszem, mert nem figyelek rá. De figyelek rá, csak közben annyira elkalandozom a saját világomban, hogy közben elfelejtem más is létezik rajtam kívül. Szeretem a testvéremet, mindennél jobban, de ha a szerelem beférkőzik a szívembe és nem akar kimászni onnan, akkor semmit sem tehetek ellene.
– Igen? Miről szeretnél beszélni velem George? Ugye George vagy? – mosolyra húztam a számat, amiért nem egyből Fred nevét kezdte el emlegetni, ezért azt hiszem jár neki a plusz pont, még ha véletlenszerűen mondta ki a nevemet, akkor is. A kérdésére, hogy én vagyok-e George csak bólintottam egyet.
– Kettőnkről. – válaszoltam kurtán, aligha tudván mást mondani. Mert hát, valóban kettőnkről akartam beszélni vele, legalábbis el szerettem volna mondani neki mindazt amit legbelül érzek és tudom, hogy ez nem csak egy gyerekes képzelgés, hanem maga a szerelem. Szerelem. Hm régen el sem tudtam képzelni, hogy egyszer, komolyan, őszintén fogom ezt érezni valaki után. Vajon létezik? Hogy lehet egy olyan folyton viccelődő fiú szerelmes mint én? Könnyen, csak egy olyan lány kell, mint Alex és már képes leszek szerelembe esni.
– Kettőnkről? – visszakérdezett, nem szeretem ha visszakérdeznek, mert nem tudok mit válaszolni, ha ugyanazzal a szóval kérdeznek amivel én történetesen válaszolok egy kérdésre.
– Igen. Kettőnkről. Tudod… régóta figyelek, ahogy leülsz reggel a Griffendélesek asztalához, az udvaron ahogy a szökőkút előtt állsz és beszélgetsz a többiekkel, ahogy elsétálsz a folyóson és a klubhelyiségünkben. Elhiszem, hogy furcsán hangzik és kissé beteges, hogy pont egy komolytalan Weasley mond neked ilyesmit de… Tetszel. Hogy szerelmes vagyok -e azt nem tudnám megmondani, de tetszel és… Én nagyon-nagyon örülnék ha te meg én… többek lennénk mint barátok(?) – kíváncsian fürkészni kezdtem az arcát, hogy vajon mit mond, de mivel vagyok olyan szerencsétlen és a testvérem kitűnően tud időzíteni nem kaptam választ. Sajnos Fredre kellett figyelnem, aki közben jól hátba is bökött, amit őszintén szólva, most el tudtam volna nézni neki, ha Alex el nem megy közben.
– Áh kösz szépen Fred! Most nem tudom hányadán állunk. – morcosan karba tettem a kezem és ránéztem. – Ezért jössz nekem egy csokibékával, különben egy évig haragudni fogok rád.

Nem kérdés, hogy imádtam az előtörténeted minden egyes betűjét. Nagyon remek lett!
Elfogadva!
A foglalókat ne felejts el (: