Daphne Greengrass

Who I am …

Név: Daphne Lilith Greengrass
Becenév: Daph, Lily, Lils
Csoport Diák
Évfolyam: 6
Ház: Hollóhát
Vér: Arany
Nem: Nő
Titulus:
Kor: 16
Mikor és hol született: 1996. Október 12., London
Szeret: tél, könyvek, repülés, sötét varázslatok kivédése, bájitaltan, legendás lények gondozása, sárkányok, futás, balett
Nem szeret: töklé, korán kelés, dementorok, mugliismeret, tűz, lenézés, unalmas bálok, zsíros ételek,
Kinézet: Vékony, nőies alakom van, amire mindig is nagyon odafigyeltem. Hosszú, hullámos, aranyszőke hajjal lettem megáldva, amit legtöbbször kiengedve hordok, de különleges alkalmakkor szolid kontyba fogom, esetleg szög egyenesre húzom vagy még több hullámot varázsolok bele. Alkalomtól függ, hogy viselem.
Felfelé ívelő, mandula alakú, csillogó, jég kék szemeim vannak, amikkel úgy tudok nézni, mintha az emberek veséjébe látnék. Kerülöm a sok sminket, a többi lánnyal ellentétben én nem szeretem összekenni az arcom mindenféle mugli vacakkal. Csakis kizárólag szempillaspirált és szemceruzát használok.
Mindig kifogástalan, alkalomhoz illő a megjelenésem. Nagy gondot fordítok arra, hogy a megfelelő ruhadarabokat válogassam össze, bárhol is kell megjelennem. Hétköznap a kötelező iskolai egyenruhát viselem, de mindig csalok vele egy kicsit, és a szoknyáim rövidebbek és a felsőim is szűkebbek, mint kéne. Szeretem a szűk, testhezálló ruhadarabokat, amik kiemelik az alakom. Gyakran hordok bőrdzsekiket, nem is egy van belőle. Gyakran hordok magassarkúat, de a tornacipőkkel sincs semmi bajom.
Mindig rajtam van a kabalanyakláncom, amin egy zafír medál lóg, hátulján a családi címerünkkel.
Jellem: A szüleim legnagyobb bánatára a Hollóhátba osztott be a süveg, aminek köszönhetően a húgom lett az új kedvenc. Először bántott a dolog, de amikor rájöttem, hogy így gyakorlatilag azt csinálhatok amit akarok, teljesen megváltoztam. Egészen addig követtem a szabályokat, az volt az életcélom, hogy megfeleljek a szüleim elvárásainak, de az évek alatt találtam magamnak más célokat. Már nem vagyok vérmániás, abbahagytam a házimanók életének megkeserítését, senkit sem ítélek el elsőre és az emberek folyamatos manipulálásával is felhagytam, persze ezt otthon nem kürtölöm világgá.
Egy igazán temperamentumos, akaratos jellem vagyok, aki roppant nehezen viseli, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt ő eltervezte. Céltudatos és magabiztos vagyok, szinte lehetetlen elbizonytalanítani. Ha valamit akarok, akkor azt el is érem, ennek érdekében mindent bevetek. Sajnálatos módon ezt nem tudom elrejteni, így mikor apám rájött mennyire határozott és erős személyiség vagyok, rögtön bérelt helyet szerzett nekem a halálfalók körében. Ennek persze egy cseppet sem örülök, de ez még mindig jobb, mintha belekényszerítenének egy házasságba, mint tervezték, de mikor Astoria a Mardekárba került, levette a vállamról az ilyen terheket. Én nem vagyok az a fajta, aki megelégszik a háztartásbeli boszorkány illetve a főállású háziasszony és feleség titulusokkal. Végtelen szabadságot és függetlenséget akarok.
Rafinált vagyok, néha talán kissé számító, rendelkezek az egészséges önzéssel, cinizmussal, de mindezek ellenére egy érző, szeretni való lány vagyok.

My family

Anya: Kalypso Greengrass; 33; Fiatalon lett terhes velem, mindennél jobban szeretett, de a szeretet gyorsan felváltották az elvárások, ahogy nagyobb lettem. Akkor csalódott bennem életében először, mikor Hollóhátas lettem, egészen pontosan az egyetlen Hollóhátas az egész családunkban, dédnagymamákig visszamenőleg.
Apa: Hermes Greengrass; 39; Azt hittem róla, hogy jobban szeretett, amíg megfeleltem az elvárásainak, mivel elhanyagolt a Hollóhátba osztásom után. Mint pár évvel később kiderült, jobban tetszik neki, hogy erős vagyok, akit nem háztartásbelinek teremtettek, hanem - véleménye szerint, bár nem hiszek neki - halálfalónak.
Testvérek: Astoria Greengrass; 14; A húgom, akinek köszönni is alig köszönök néha. Kiskorunkban jóban voltunk, mindig felnézett rám, néha már rajongott is, de elhanyagoltam és megromlott a kapcsolatunk.
Egyéb hozzátartozók: Egy rakás unokatestvér, nagyszülő, stb.

My life
Mindig is gyűlöltem a pontatlanságot, éppen ezért most is azon vagyok, hogy idejében odaérjek a Három Seprűbe. Be kell valljam meglepődtem, mikor megkaptam apám levelét, amiben az állt találkozni akar velem. Mindig is szerettem, tiszteltem és szörnyen esett, mikor Astoria lett az új kedvence. A határtalanul nagy makacsságomnak köszönhetően nem mutattam ki, emelt fővel jártam továbbra is és lenéztem mindenkit, de rá kellett jönnöm, hogy nem használ semmit. Astoria kivételével, az egész családom előtt fenntartottam a látszatot, hogy ugyanolyan hidegvérű, tiszteletre méltó aranyvérű vagyok mint ők, de a Roxfortban nem egyáltalán nem viselkedtem így. Kedves voltam és mosolygós, bár bevallom az elején kicsit erőltetettnek tűnt ahogy barátkozni próbáltam, a végén pedig élveztem, hogy nem kell a szüleim elvárásainak megfelelnem. Mikor a szüleim észrevették, hogy a büszkeségemet még a hidegségük és a már-már kirekesztésük sem tudta elvenni, újra felfigyeltek rám, és az eddiginél nagyobb és – hogy apám szavaival éljek – “megtisztelőbb” jövőt találtak számomra.
Az ajtón belépve rögtön megláttam, Merlinnek hála meglepően jól lepleztem a meglepődöttségem. Ránéztem az órámra, mivel rögtön aggódni kezdtem hogy talán késtem, de majdnem öt perccel korábban érkeztem. Igazítottam egyet a ruhámon, majd az asztalához sétáltam és leültem vele szembe.
– Szia Apa – köszöntem mosolyogva.
– Szia Kislányom – üdvözölt ugyanúgy. – Csak egy percem van, ezért nem akarom húzni az időt.
– Baj van otthon? – kérdeztem. Több ötletem is volt, hogy miért jött el egészen Roxmortsig, de nem akartam jobban belegondolni egyikbe sem. Sose tudni, mikor mit miért csinál.
– Nem. Még nem. – Tartott egy félperces szünetet, míg összeszedte a gondolatait, de nekem ez a pár másodperc is több órának tűnt. – A hetedik évedet nem kell elkezdened. Tudod, miről beszélek.
Nem mondta ki hangosan, mivel akadt pár ember a közelben rajtunk kívül, de pontosan tudtam mire gondol. A halálfalóságra. Már nem vagyok a kislány, aki mindenben meg akart felelni neki, de egy részem még mindig azt hitte. Sosem akartam neki csalódást okozni, de vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lenne szabad elvárnia tőlem. Egyik oldalhoz sem húz a szívem, nem értek egyet a halálfalókkal, sem azzal, amit képviselnek, ám a jó oldalban is találok kivetnivalókat.
Akárhogy is próbáltam, nem bírtam válaszolni, csak az asztalt fürkésztem. Abba sem nyugodtam bele, hogy miután kijárom a Roxfortot közéjük kell állnom, erre most közli velem, hogy egy évvel hamarabb!?
Az órájára nézett, majd megint rám.
– Mennem kell, majd írok. – Ezzel felállt, adott egy puszit a hajamra és elment. Nem néztem merre megy, csak hallottam, ahogy távolodik. Még hosszú percekig ültem ott egymagam, majd mikor végre kizökkentem a gondolataimból, elindultam a Roxfort felé.

Szia

Semmi kivetni valóm nincs, nagyon tetszett minden így:
Elfogadom
A foglalókat ne felejtsd el! Ja és jó játékot