Draco Lucius Malfoy - kész, ha Alex is úgy találja :D

Who I am…

Név: Draco Lucius Malfoy
Becenév: Drac, Draco
Csoport: diák, halálfaló
Évfolyam: 6.
Ház: Mardekár
Vér: arany
Nem: férfi
Titulus: A Mardekár szőke hercege
Kor: 16.
Mikor és hol született: 1996. június 5., Malfoy Kúria
Szeret: másokat sértegetni, felvágni mások előtt, jól kinézni, a családját, a származását
Nem szeret: sárvérűek, Harry Potter, Albus Dumbledore és talpnyalóik, vérárulók, bénák, rondák
Kinézet: Ha valaki azt mondja, tejfölszőke haj, jeges, szürke szem, kifejezéstelen, fagyos arc, két személy juthat eszedbe. Az apám, Lucius Malfoy, vagy én, Draco Malfoy. Mint ahogy láthatod, most rólam van szó. Gazdagságom jeléül elegáns, a legdrágább anyagból készült talárokat hordom, az iskolában a prefektusi jelvényt, és természetesen a Mardekár ház címerét rátűzve. A talár alatt vagy elegáns öltöny rejtőzik, vagy valamilyen lazább szerelés, legtöbbször póló vagy ing, farmernadrág és tornacipő.
Hajamat hátrafésülve, vagy zselézve hordom, arcomra néha kisebb borostát növesztek, vagy tökéletesen simára borotválom. Magas, nem túl sovány, de nem is túl súlyos, és izmos testtel rendelkezem. Hiába vagyok "halálfaló ivadék", rengeteg lány bármit megadna, hogy vele járjak. A Malfoy-ok vonzereje...
Jellem: Ravasz, kissé gonosz, de leginkább számító vagyok. Oda állok, ahol a legtöbbet arathatok, illetve ahol nincs semmi Potterhez hasonló. Tudom, nem látszik, de vicces vagyok, és a nemtörődömség mellett a családtagokkal kedves is. Minden más érzelmet, mint például a szomorúságot egy jól felállított maszk mögé gyömöszölök. A felfogásom olyan, mint más Malfoy-é, vagy aranyvérű varázslóé: a mocskos sárvérűek beszennyezik a varázsvilágot, a vérárulók pedig még majdnem azoknál is rosszabbak.

My family

Anya: Narcissa Malfoy, kor, kapcsolat
Apa: Lucius Malfoy, kor, kapcsolat
Testvérek: hála Merlinnek nincs
Egyéb hozzátartozók:
Bellatrix Lestrange
Andromeda Tonks - kitagadva
Nymphadora Tonks - kitagadva
Sirius Black - kitagadva
Regulus Black
az összes többi Black, Malfoy és az aranyvérnek köszönhetően valamilyen módon szinte mindenki

My life

Előtörténet:
Kihallgatás. Megint. Fölösleges. Úgysem szednek ki belőlem semmit, ismerem az okklumenciát!

1996-ban forró volt a nyár eleje. Mintha legalább július vége lenne. Ekkor láttam meg a napvilágot, június ötödikén. Narcissa és Lucius Malfoy első és egyetlen gyermekeként. Természetesen örültek nekem: végre itt a várva várt örökös, aki majd megkapja és tovább növeli a család vagyonát, továbbviszi a Malfoy-ok évszázadok alatt megteremtett hagyományait, szokásait, elveit.
Anyám és számtalan nevelő megtanította az etikett minden apró szabályát, megtanultam úgy viselkedni, gondolkodni, élni, mint egy igazi Malfoy. Megtanultam, hogy a vér tisztasága mindennél fontosabb, hogy a sárvérűek, muglik és vérárulók tönkreteszik a varázslók életét és világát. Rengeteget kellett tanulnom, hogy vérbeli Malfoy lehessek, de megérte. Azt mondhatom: igazi tagja lehetek családomnak, és nem hozok szégyent az aranyvérűekre. Szerencsére eközben jutott a szórakozásra is időm: a kviddicsre. Meglephet valakit, de az apán tanított a szabályokra és repülni is. A Roxfortban nincs olyan jó tanár, mint ő volt a számomra.
Aztán eljött az ideje, hogy megmutatkozzon bennem a mágia. Nem olyan apró-cseplő idiótaságokban, mint azoknak, akik azt sem tudják, hogy mi az a mágia! Én sokkal komolyabbat produkáltam: csak gondolnom kellett, hogy milyen ruha legyen rajtam, és máris fel voltam öltözve. Ezt megpróbáltam, hátha az arcommal is működik, de nem jött össze. Úgy tűnik, nem vagyok metamorfmágus.
És eljutottunk a történet azon pontjára, ahol már néhányan ismerhetik, hogy nagyjából mi történt. Megkaptam a levelem, elmentünk bevásárolni az Abszol útra, és legelőször találkoztam Potterrel. Tehát semmi érdekes. Aztán eljött a legelső utazásom ideje az iskolába. A vonaton megint összetalálkoztam a pápaszemessel, aki a véráruló Vízlipatkánnyal haverkodott. Ne nézzenek így rám, úgy beszélek, ahogy akarok, és úgy nevezem azokat a senkiket, ahogy akarom! Szóval végre megérkeztünk, aztán lezajlott a beosztási ceremónia. A Süveg nem is ért hozzám, már küldött is őseim, és a legtöbb valamire való ember házába: a Mardekárba. Itt megismerkedtem Blaise Zambinivel, aki azóta is az egyetlen igazi barátom, összetalálkoztam Parkinsonék lányával, meg a két testőrömmel, Crakkal és Monstróval. Ebben az évben számomra semmi érdekes nem történt, bár eléggé feldühödtem, mikor a Griffendél kapta a házkupát, mert Potter meg a talpnyalói megmentettek valami hülye követ. Szánalmas. Pedig mi, a legjobb ház mind közül, toronymagasan vezettünk!
A második évemben jöttek az izgalmak. Halloweenkor estéjén került a felirat a falra. "Feltárult a Titkok Kamrája. Az utód ellenségei reszkessetek!" Persze ment a találgatás, hogy ki is lehet. Engem ez annyira nem izgatott, csak hogy az összes sárvérűt eltegye láb alól, mielőtt elkapják. Vagy legalább megismétlődjön az, ami 50 éve: valaki meghaljon. Szorítottam, hogy SárvérűGranger legyen az. Sajnos imámat Merlin nem hallgatta meg. Ebben az évben kerültem be a házam kviddicscsapatába, de mindenki el volt foglalva Potter sztárolásával, így az igazi tehetség, azaz én háttérbe szorultam. Igaz, őstehetség nem vagyok, mert épp Pottert gúnyoltam, mikor a cikeszt elkaphattam volna, de ez van. A csapatból nem rúgnak ki, mert apám vette a seprűket, szóval nincs probléma.
Harmadév is unalmasan telt. Black megszökött. Kit érdekel? Engem aztán nem! Azért jó volt Pottert szívatni. Annak a féleszű mamlasz Hagridnak a hibájából meg egy hülye hippogriff megtámadott, és eltört a karom. Oké, lehet, hogy kicsit rájátszottam, de Malfoy vagyok, kihasználom a lehetőségeket. Szerencsére apám közreműködésével azt a ronda nagy behemótot elítélték, csak sajnos megszökött, mielőtt levágták volna a fejét, csakúgy, mint Sirius Black. Tud valamit az a csávó...
A negyedik év szintén izgalmasra és igazságtalanra sikeredett. Megrendezték nálunk a Trimágus Tusát, a Roxfort igazi bajnokának pedig Cedric Diggory-t választották, meg még ráadásnak csaló-Pottert. Felháborodásom jeléül csináltattam egy kitűzőt, amin Pottert alázom és Cedet éljenzem.
Közben ott volt az a tanár, aki Alastor Mordonnak adta ki magát, közben pedig egy halálfaló volt. Teljesen nem normális! Görénnyé változtatott, mert meg akartam támodni nyomorék-Pottert. A Tusa végére, az igazi bajnokunk sajnos meghalt, és a Sötét Nagyúr feltámadt.
Az ötödik évem volt a legjobb mind közül! Jött egy Dolores Umbridge nevű minisztériumi banya, akit igaz, nem kedveltem, de apámmal minden erőnkkel támogattuk. Mikor Dumbledore lelépett, beléptem a Főinspektori Különyítményébe. Így már két jelvényt hordhattam. A prefektusoknak járót, és a Különítmény tagjainak járót. Mikor Potter meg a bandája behatolt az igazgatónő szobájába, pár társammal elkaptuk őket. Egy véetlen folytán sajnos kiütöttek, de úgy érzem: jobb is.
Most pedig várom a hatodik évemet. Vége.

Persze van, amit nem fogok elmondani a Minisztériumnak. Hogy apám kudarca miatt halálfaló lettem, de ameddig az iskolában tanulok, nem égetik a karomra azt az undorító billogot.
Nem mondtam el, hogy jártam Pansy Parkinsonnal, azt meg pláne nem, hogy most egy griffendéles csajszi tetszik. De legalább aranyvérű.

Kedves Draco!

Látom megjött az első Malfoy. Talán félnem kéne, de valahogy nem megy, mert rólad van szó De minek is beszélnék feleslegesen…
Elfogadva!
A foglalókat nem elfelejteni