Bella Locksley

Who I am …

Név: Isabella Locksley
Becenév: Isa, Bella, Bell(s)
Csoport diák
Évfolyam: 5
Ház: Griffendél
Vér: félvér
Nem: nő
Titulus: Little Devil
Kor: 16
Mikor és hol született: 1997. Január 14. London
Szeret: napsütés, csoki, kakaó, bolondozni, álmodozni, naplemente, új dolgokat felfedezni, énekelni és dalt szerezni
Nem szeret: bunkók, macsók, parancsolgatás, igazságtalanság
Kinézet: Hosszú, barna hajam van, aminek rakoncátlan tincsei mindig az arcomat csikizik. Szemeim zöldes színben pompáznak, nagyok és tele kíváncsisággal néznek a nagy világba. talán emiatt hívnak gyakran "őzike szeműnek." Sőt, valamiféle rakoncátlanság is csillog bennük. A bőröm feszes, puha és bársonyos, a színe pedig fehér. Testalkatom, formás, nőies és edzett. Nagyon adok az alakomra, jelenleg egy csöppnyi felesleg sincs rajtam, ezt pedig szeretném ha így is maradna. Átlag magasságúnak nevezném magam azzal a 167 centimmel. Rajongok a divatos göncökért, de a szoknyákat és a magassarkút nem igazán kedvelem. Persze, ha kell azokat is felveszem. De én inkább a laza, és kényelmes ruhákat szeretem valami tornacsukával. Arcomat minimális smink borítja, de néha előfordul egy kis szájfény, vagy rózsaszínes rúzs. A kiegészítőket szeretem, a gyűrűk és a karkötők híve vagyok. Testemen nem hordok semmiféle tetkót vagy piercinget. Mindig is irtóztam a tűtől, tehát nem csoda ha nem csúfítom el magam ilyesfajta dolgokkal.
Jellem: Azt hiszem kicsit összetett személyiségű vagyok. Fiatal vagyok és élvezem az életet, ezzel pedig minden kacifántos tulajdonság együtt jár. Itt van például a túlzott kíváncsiságom, ami olykor belevisz elég vad dolgokba. Itt van még a bizonyítási vágyam, ami önmagát magyarázza, mindenkinek bizonyítani akarok. Makacs vagyok és mindig a saját fejem után megyek. Meghallgatom, de általában el nem fogadom az emberek tanácsait. Mindig mosolygok és a "minden oké" arcomat mutatom a világnak, még akkor is, ha pont az ellenkezője van. Őszinte vagyok, néha túlságosan is. Tudjátok, ami a szívemen, a számon. Magabiztosnak mondanám magam, eddig sosem mondtam semmire, hogy "képtelen vagyok rá." Igazi bajkeverő/kereső vagyok, ösztönösen keresem a bajt és vonzódom a veszélyekhez. Jó a humorom, bármilyen helyzetben képes vagyok viccelődni. Nyitott vagyok az új dolgokra, de csak csínjával. Hirtelen haragú vagyok, de nem vagyok haragtartó. Általában amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy a mérgem. Arra viszont bárki mérget vehet, ha komolyan megharagszom rá egy életen keresztül gyűlölni fogom. Azt hiszem ezért szokták rám azt mondani, hogy nagyon tudok szeretni és gyűlölni is. Lényeg, bonyolult vagyok és még így is megfejtésre szorulok.


My family

Anya: Samantha McGilliens, 47, Mindennél jobban szeretem. Ő az, akire minden percben számíthatok.
Apa: Peter Locksley, 48, Eléggé érdekes vele a viszonyom. Szeretem, de néha a hátam közepére sem kívánnám.
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: Dana Cipriano, a legjobb barátnőm

My life

Minden történet úgy kezdődik, ahogy az enyém. Megszületünk egy látszólag átlagosnak mondható családba, de idővel kiderül, hogy közel sem átlagos. Az anyám Boszorkány, az apám mugli. Apám majdnem dobott egy hátast mikor ezt megtudta. Attól pedig egyenesen kikészült, hogy én is az lettem. Persze, mind ezek ellenére nem hagyott el bennünket. Miét is tette volna, amikor anya és én voltunk az élete értelmei? Szóval mondhatni átlagos életet éltem, leszámítva azokat a különös dolgokat amiket véghez vittem. Vannak olyan személyek, akik kifejezetten örültek ennek, ilyen például az anyám. Ő rettentően büszke volt rám és a fejébe vette, hogy megtanít néhány kisebb varázslatra. Én meg persze, a kis tudatlan, mindig mosolygós leányzó belementem. Sok csodás, közös pillanatom volt emiatt az anyámmal. Talán ezért lehet az, hogy míg vele összekovácsolódtam, aputól eltávolodtam. Ahogy nőttem, úgy nőtt a kíváncsiságom is a varázslás terén. Ezért is vonultam el egy csöndes helyre, ahol nyugodtan gyakorolhattam. Minden éjszakát és nappalt a padláson töltöttem, egymagamban. A padláson volt egy kisebb rózsaablak, előtte pedig egy kanapé. Ezen a kanapén szoktam én kuksolni, miközben varázslatokat mormolok és kifelé bámészkodok az ablakon. Szerettem ezt csinálni, annyira megnyugtató volt. Ekkor lehettem mindössze 8-9 éves azt hiszem. S ekkor fordult elő utoljára, hogy a padláson jártam. Méghozzá azért, mert emiatt a szokásom miatt apám teljesen kiborult és elhagyta anyát. Engem is vinni akart magával, hátha abba hagyom ezt a szerinte: lehetetlen, hülyeséget. Persze anyám nem engedte neki és egy olyan négy órás beszélgetés után sikerült elérnie, hogy apa maradjon velünk.
Eltelt pár év és én megkaptam az első levelemet a Roxfortból, miszerint felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába. Anyám ezt a levelet látva teljesen beindult. Rákattant az egész dologra és máris elkezdte nekem beszerezni a Roxfortba szükséges cuccokat. Elrángatott az Abszol Útra ott pedig valamiféle Ollivanderhez és beszereztük a varázspálcámat. Igaz, még a megfelelő pálcára rábukkantunk legalább 2 vázát törtem el és 3 polcot borítottam le a suhintásokkal. De ezeket leszámítva élveztem a vásárlást. Talán egy héttel késöbb pedig elérkezett az idő és a szüleim kikísértek a vonatomhoz. Anyu valami 9 és 3/4-es vágányról magyarázott valamit és hamar meg is találtuk. Itt azonban búcsút kellett vennem apámtól és anyuval együtt mentünk be a vonathoz. Ott anyu még ellátott néhány tanáccsal, majd felszálltam a vonatra.
Fent a vonaton megismerkedtem néhány diákkal és köztük Danával, a legjobb barátnőmmel. Az egész utat végigbeszélgettük, majd a leszállásnál ő lett a párom. Egy nagy darab férfi vezetett be minket az iskolába, onnan pedig az egyik tanár vezetett tovább minket. Valami hatalmas terembe vittek be, ahol egyesével kiszólítottak minket, hogy a Teszlek Süveg besoroljon valamelyik házba. Én a Griffendélbe kerültem, míg Dana a Hugrabug házát erősítette. Ezt követően a saját házam asztalánál telepedtem le, ahol újabb emberekkel ismerkedtem meg és barátkoztam össze.
Innentől kezdve felgyorsultak az események. Hamar beleszoktam az új iskola dolgaiba. A tanulásról nem mesélnék, mert ott néha akadnak gondok, pláne az átkozott bájitaltanban. Az évek teltek és hála néhány diáknak egyáltalán nem eseménytelenül. Itt van például az az ügy, a titkok kamrájával, na meg még egy pár, de ezeket, most nem sorolgatnám.
Én sosem töltöttem be nagy szerepet az iskola történetében és most sem töltök be semmilyen szerepet. Egy átlagos diákja vagyok, ennek a cseppet sem átlagos iskolának. Élem az én mindennapi, gondtalan és unalmas életem. Leszámítva azt, hogy az egyik legnagyobb bajkeverőjeként vagyok nyilvántartva ennek az iskolának.

Kedves Bella!

Remek előtörténetet írtál, így nem is lehetne okom mást mondani:
Elfogadva!

A foglalókat már elintézted, így nincs már dolgod, hacsak nem szeretnél keresni egy játszótársat. Jó játékot nálunk! (: